2013. december 31. Az év utolsó napja.
Töprengve, ülök.
Próbálok az év végi hajtás, és feszültségtől, lassan
megnyugvó gondolataimban rendet teremteni. Összehozni, azt az értelmes
mondat füzért, ami tömör, sokatmondóan összefoglaló.
Egyszerre tódulnak fel az elmúlt hónapok, hetek, eseményei, de csak annyit
érzek...
Köszönök mindent!
Az elmúlt 12 hónap, eseményekkel teli zsebeit fürkészem.
El - elmerengve, egyeseknél elidőzök. Egy picit leállítom az
emlékképet. Kinagyítva figyelem. Elárasztanak a múltbéli érzések. Egy picit
visszalépek az időbe. Csak annyira, hogy felidézzem az emlékképbe rejtett
érzéseket.
Vissza az időbe.
Istenem, de szép is volt!
A képet sajnos nem tarthatom, sokáig. Haladok az időmbe- előre.
Múltból a jelenbe, a most -ba.
A mostani múlt, az el-múlt hónapok.
Huhh, ... kellemetlen kép. Szívem szerint tovább pörgetném, de nem lenne
tisztességes. Tanulni ebből kell, és lehet.
Túlélni, és konzekvensen megmaradni!
Legjobban tanulni, a hibákból lehet!
Elgáncsoltan, porba hullva, lelkileg
megtiporva, múltbéli- rejtett sebet felszaggatva, megalázva! Igen, ez is
az élet része, mely egy cseppet sem kegyes.
Alázatra nevel. .... Túlélésre ösztönöz!
Fejlődni, bölcsen tovább haladni, nem kis feladat. Kemény, élet -lecke! Nagy kihívás!
"Kelj fel és járj! mondta
Jézus..."
Tovább!- ez a lényeg! Az élet nem sétagalopp!
Merre? - kérdezheted.
Arra, amerre lelked súgja, józanságod mutatja, hogy ebbéli
létedben, sorsod által vezetve, a kiegyensúlyozottság felé, szeretetteljesen haladj. Igyekezve megtartani tiszta Önvalód.
Nem, mások gyengeségéből kovácsolt energia által, uralkodóan pusztító,
sem elnyomottan megalázó, hanem szeretettel elfogadó adó-vevő, és belső
bölcsességet Ön - fejlesztőn.
Nehéz olyan korsót tölteni, ami tele van!
Nem az a fontos, hogy a feladatokat jól, vagy rosszul oldottad meg!
Csak az számít, hogy megtettél-e minden tőled telhetőt, annak érdekében!
Irigység, féltékenység, vagyis a hét fő bűn az, ami
az embernek, élet(ek) alatt történő lelki megtisztulásához szükséges. A
szükséges rossz!
Csak egyetlen dolog függ tőlünk; az, hogy jók, vagy rosszak leszünk!
Mert, jöhet a Kánaán, vagy pusztító vihar, a lényeg a megtett út alatt
gyarapított lelki -kincs, és a megszerzett tudás, bölcsesség.
Ettől értékes a lélek.
Ez a mi vagyonunk.
Ez a mi fejlődési lehetőségünk, mert az időnk telik, az életünkkel együtt.
Okoskodhatunk. Mint a gyerekek, kibúvót, kiskapukat kereshetünk,
de minden- mindennel összefügg, minden okkal történik! Mindennek oka
van!
A jó pap is holtig tanul!- szeretettel.
Év végi konklúzióm, vége!
Kívánok egy szebb el-jövőt, bizakodva abba, hogy lesz kellőképp
megfelelő szeretetenergia forrás a borús napokban, és elég egészségesen vidám,
napos is, az út végéig !
Szebb el-Jövőt Mindenkinek!