2013. december 31. Az év utolsó napja.
Töprengve, ülök.
Próbálok az év végi hajtás, és feszültségtől, lassan megnyugvó gondolataimban rendet teremteni. Összehozni, azt az értelmes mondat füzért, ami tömör, sokatmondóan összefoglaló.
Egyszerre tódulnak fel az elmúlt hónapok, hetek, eseményei, de csak annyit érzek...
Köszönök mindent!
Az elmúlt 12 hónap, eseményekkel teli zsebeit fürkészem.
El - elmerengve, egyeseknél elidőzök. Egy picit leállítom az emlékképet. Kinagyítva figyelem. Elárasztanak a múltbéli érzések. Egy picit visszalépek az időbe. Csak annyira, hogy felidézzem az emlékképbe rejtett érzéseket.
Vissza az időbe.
Istenem, de szép is volt!
A képet sajnos nem tarthatom, sokáig. Haladok az időmbe- előre.
Múltból a jelenbe, a most -ba.
A mostani múlt, az el-múlt hónapok.
Huhh, ... kellemetlen kép. Szívem szerint tovább pörgetném, de nem lenne tisztességes. Tanulni ebből kell, és lehet.
Túlélni, és konzekvensen megmaradni!
Legjobban tanulni, a hibákból lehet!
Elgáncsoltan, porba hullva, lelkileg megtiporva, múltbéli- rejtett sebet felszaggatva, megalázva! Igen, ez is az élet része, mely egy cseppet sem kegyes.
Alázatra nevel. .... Túlélésre ösztönöz!
Fejlődni, bölcsen tovább haladni, nem kis feladat. Kemény, élet -lecke! Nagy kihívás!
"Kelj fel és járj! mondta
Jézus..."
Tovább!- ez a lényeg! Az élet nem sétagalopp!
Merre? - kérdezheted.
Arra, amerre lelked súgja, józanságod mutatja, hogy ebbéli létedben, sorsod által vezetve, a kiegyensúlyozottság felé, szeretetteljesen haladj. Igyekezve megtartani tiszta Önvalód.
Nem, mások gyengeségéből kovácsolt energia által, uralkodóan pusztító, sem elnyomottan megalázó, hanem szeretettel elfogadó adó-vevő, és belső bölcsességet Ön - fejlesztőn.
Nehéz olyan korsót tölteni, ami tele van!
Nem az a fontos, hogy a feladatokat jól, vagy rosszul oldottad meg!
Csak az számít, hogy megtettél-e minden tőled telhetőt, annak érdekében!
Irigység, féltékenység, vagyis a hét fő bűn az, ami az embernek, élet(ek) alatt történő lelki megtisztulásához szükséges. A szükséges rossz!
Csak egyetlen dolog függ tőlünk; az, hogy jók, vagy rosszak leszünk!
Mert, jöhet a Kánaán, vagy pusztító vihar, a lényeg a megtett út alatt gyarapított lelki -kincs, és a megszerzett tudás, bölcsesség.
Ettől értékes a lélek.
Ez a mi vagyonunk.
Ez a mi fejlődési lehetőségünk, mert az időnk telik, az életünkkel együtt.
Okoskodhatunk. Mint a gyerekek, kibúvót, kiskapukat kereshetünk, de minden- mindennel összefügg, minden okkal történik! Mindennek oka van!
A jó pap is holtig tanul!- szeretettel.
Év végi konklúzióm, vége!
Kívánok egy szebb el-jövőt, bizakodva abba, hogy lesz kellőképp megfelelő szeretetenergia forrás a borús napokban, és elég egészségesen vidám, napos is, az út végéig !
Szebb el-Jövőt Mindenkinek!
Úgy fenn, mint lenn!
