Ami nem öl meg, erősít!
Rohanásunk során, folyamatos impulzusok érnek. Nehéz úgy megmaradni, fennmaradni, hogy ne sodródjunk néha a parkoló sávba, vagy épp egy olyanba, ami nem a sajátunk. Csak sodródunk.
Ha rossz a sáv, fenn áll a veszélye annak, hogy nem tudunk kimenni azon a kivezetőn, ami a mi helyes utunkra vezet. Ilyenkor még egy kőrre a sodrásba kell evezzünk, remélve, hogy a következő letérőt, korábban észrevéve, időbe kikeveredhetünk.
Ki, a helyes útra, a helyes irányba.
Ilyen az élet forgataga.
Tanít, vezet, és vezetni tanít.
Élni a sodrásban, fennmaradni a fullasztóan lehúzó életörvényben.
Ahány ember annyi út, és annyi ösvény. De, az ösvény megtalálásához kellő tapasztalat, tanulás szükségeltetik.
Nem fér rá, egyszerre - egy időben mindenki, az ösvényre! Ettől van annyi életút, annyi kőr, és annyi féle keresgélés.
Mindenkinek, magának kell bejárja a megfelelő köröket, hogy egyszer, végre, a helyes ösvényre térjen.
Az út széles, és hosszú, mert mi Emberek tágítjuk, nyújtjuk, saját életszükségleteink szerint.
/Vannak kivételek, de kivétel erősíti a szabályt! Az egy másik történet./
Az élet útja, a lélek útja!
Az út, bennünk, adva van!
Élettelítettségünk hajt, a saját, kivezető ösvényünkre!
Útról az ösvény mindenkinek egyformán, táblázottan, adott!
Mindenkinek, a maga idejében!
Kellemes utat, és figyelmes vezetést mindenkinek!
Mert,...
Minden út, az Egyhez vezet!
