Ember vagyok, Embernek születtem!

Ember vagyok, a magam tökéletlenségeivel együtt!

ÉRZEM a múltam, ÉLEM a jelenem és a jövőmet REM-ÉLEM.
ÉLEK ... még... mint EMBER!
Emberként élek, és érzek.
Érzem az ösztönök erejét és kínját. Sírok, vagy nevetek, ha kell. A könnyek egyszerűbben peregnek. A nevetésért dolgozni kell.
Teszem amit kell, és amit kellene tenni, remélem tenni is fogom, ahogy hagyják, ahogy tudom.
Legyengülten, kiszolgáltatott játéka vagyok az elemeknek. Néha elveszek a határok között.
Pörölök az égiekkel, és minden elemmel, aki csak körül vesz.
MIÉRT ?

Tudom, hogy hallotok! De, a dühtől választ soha nem kapok.

Ilyenkor is EMBER vagyok!

Igen.
Ez is emberi tulajdonság! Ahogy az ösztönök pl. a vágy, a szerelem, vagy a pokolian kínzó félelem.

Az Ember ettől emberi. NEM gép, sem robot, ami csak logikusan és hidegen dönt, vagy cselekszik!!

Szerves, biológiai rendszerű, de gondolkodó, intelligenciával rendelkező, szabad akarattal megáldott ösztön-LÉNY.

Eldöntheti mit, hogy él ki-meg-át, az élete során. Szabadon él úgy, ahogy hagyják, s hagyja, hogy úgy élhessen, ahogy akarják.
Birka szabadság.

Büszke vagyok arra, hogy EMBER lehetek!

Ezt az emberiséget is kihasználják! Ahogy "kicsiben" lent, úgy "nagyban" fent.
Van azonban egy nagy bökkenő.
Csak egyetlen egy.

AZ EGY nagy SZERETET.

Csak és kizárólag az önzetlen, tiszta, határtalan SZERETET.

Ez az egyetlen túlélési esélyünk, nekünk, EMBEREKnek.
Viharok, jönnek-mennek. Ahogy a múlt a múlté, úgy a SÖTÉTSÉGet, csak a FÉNY sugara törheti meg.

 A fénysugár a szeretetből árad.

Egy mindenkiért, MINDENKI (az) EGYért!

Tiszta SZERETETET mindenkinek!
(Ismétlés a tudás atyja vagy anyja, ahogy tetszik.)