IHLETTELEN vagy a lassú beérés időszaka
Egy jó ideje nem érzem, hogy bármilyen jeleket dekódolhatnék.
Talán, mert elfáradt a dekóderem?!
Talán, nincs rá szükség.
Az ihlet, a lélek hangja csöndbe burkolódzva, mélyen hallgat. Nem azért mert minden a legnagyobb rendben, sőt... ellenkezőleg. Inkább elfáradt, belefáradt a látszat szerinti változatlan Emberi lelkek alantas mélyrepülésébe, szétszórtságába.
Oszd meg és uralkodj- ezt látom.
Őszintén,.. nem tudom. Hallgatom mit mond a lélek hangja, de nem hallom szavát, csak érzem fáradt már-már reménytelen sóhaját.
Várok...- még mindig várok és reménykedek.
Nem adom fel!!!!
Inkább csak magamat biztatom -Nem is tudom már mire. Talán,.. hogy nem hiába reménykedtem..., nem hiába lestem a lelkek öntudatukra ébredését.
Ébredeznek!
Lassan ugyan, de ébredeznek.
Van elég időnk ehhez a tempóhoz? -bizonytalankodom.
Jó munkához idő kell! -mondták öreg bölcseink.
Fellelhetőek az ébredők morzsái, a magok, mint Jancsi és Juliska c. mesénkben.
Morzsák a sötétség ösvényén. Morzsányi magok, melyek ismeretlenek szemében lényegtelenek, de az éles látóknak információ dömping.
Kell a Napfény és a Holdfény! Mielőbb, minél többen lássák az ösvényen szétszórt, útjelzőket.
Ne csak nézzék, lássák és követhessék a tiszta, belső, ébredő lelkük hangját!
Kellő alázattal, tisztelettel!
ÚTJELZŐK, ÚTVESZTŐK és Hamucipőke
Vannak útvesztők, tévesztők, téveszmék!
Van rengeteg hangzatosabbnál és ígéretesebbnél -ígéretesebb Guru, spiritualitást hirdető tévesztő, szemfényvesztő stb.
Nagy az Isten állatkertje!
Saját magam is ébredezek, keresek, vagy épp csak kesergek. Induló útjelzőm volt a Biblia egyes tanítása, bölcsessége! Követem és igyekszem érteni a sorok közti ősnyelvet, mert lelkem jelzi, vezeti őt a tiszta szeretet energia, hogy mi az ami neki való. Vannak sallangok és dogmák is, de ez Hamucipőke meló. Ki kell válogatni az igaz szemeket a sok szemét közül! Hálátlan és időzabáló munka, de előbb-utóbb teljes és tiszta lesz a szemezés. Türelem játék és tanítás.
Ősi kultúrák tanait olvasgatom, szemezek.
Kihegyezem láthatatlan belső érzékszerveimet. Figyelek.
Újra és újra fülembe cseng a titokzatos hang kérdése- Mit látsz?...Mit látsz?...Mit látsz? Érzem, hogy folyamatosan mormolnom kell, mint egy buddhista az imát, hogy kikapcsoljam agyamban az Egom zavaró, uralkodó moraját. Kifárasztani, amíg ereje kellően kihagy, hogy elernyedjen és befogadhassam a bölcsesség magját. Fárasztom, mint halász a vízben fogott nagy halat. Tudatos taktikai játszma. Önnön Én-m tudatával szembeni harc, hogy ön-Magom elérjem.
Kérd és megadatik!
Zörgess és megnyittatik néked!
Beugornak ilyen és hasonló tiszta, tömény információhalmazzal rendelkező magok.
A tudás bölcsője.
A tudás magja!
Ősgén.
Egy ismeretlen magból nem láthatod előre milyen növény cseperedik. Fa, vagy csak fűszál?
El vannak vetve a tudás magvai! Csak rá kell lelnünk. Szeretettel gondoznunk, felnevelnünk, hogy minél dúsabb és gazdagabb termést arathassunk.
Most ezt arattam, a magam csendjében. Szavakat csépeltem, hogy láthassam a kipergett információ-magvakat.
Mára vége.
Hamucipőke, pihenni tér!..Tisztelettel, szeretettel.
