Cogito R'go Sum!

Ü D V Ö Z Ö L L E K
Kedves L É L E K !

Ha már erre tévedtél, vess ide egy pillantást és taníts, hogy tanítva -tanulj!


Csak csepp vagy az élet tengerén,
Csak egy parányi láncszem.
De, a csepp az Egyben teljesül,
A láncszem sem erős egyedül!
(saját)


HA,SZÍVED NYÍLT ÉS TISZTA,
A SZERETET AJTAJA, ELŐTTED,
MINDIG, TÁRVA-NYITVA!
(saját)


A zene a lélek hangja ... mindig ott kezdődik, ahol már nem kellenek a szavak!
(JudyGreen)



Művész lélek


A művész lelke, mint pillangó szárnya,
Mimóza virága, felettébb érzékeny!
A művész lelkét nem érti akárki,
De, aki megérti, az maga is művész!
(saját)



2012. január 12., csütörtök

Kössz Szépen .. a Szárnyakat !

         Ma reggel, azzal az elszántsággal keltem, hogy lezárom ezt az oldalt és befejezem a sok szócséplést. Nem kell. Különben, is uncsi lehet a sok idegen robotnak scannelni ezt a sok, fölösleges, szövegelést.

A nagy "Testvér", úgy is mindent Lát!

Írtam az elmúlt években egy pár dolgot, amit akkor úgy éreztem ki kell írnom magamból. 2010-ben 16 db jegyzet, 2011-ben 23 db.
Nem sok, de "jóból kicsit mérnek!"
Írtam mindenfélét, amit írnom kellett.
Sok mindent újraolvasva, magam is elcsodálkoztam, hogy
"- Ez meg honnan ered?"

Aztán eltelt 2011 és nem csak az év zárult le, hanem bennem valami más is. "Valami" elszakadt, megszűnt, vagy csak visszahuppant a mély ismeretlenbe!?

Miért?
Az új év, első napjaiban, minden nap ezzel a kérdéssel keltem és feküdtem.
Túl sok volt a Miért? és a válaszok nem érkeztek, egészen ma délelőttig. Délelőtt, hírtelen tőrt rám egy tucatnyi választ sejtető gondolat. A gondolat orkánná nőtt és nem tudtam összpontosítva megzabolázni. Elszabadult a kis "Szilaj"! Éreztem írnom kellene, de visszafogtam a rendetlenkedő csapodárt (túlságosan is), remélve, hogy rendeződik, de... csak hason(Ló) maradt.

A következőre jutottam;
  • Az elmúlt évben, egy pár hónapnyi áldást kaptam. Egy szikrányi áldást, de a szikra elfogyott, a szárnyam lehullott, és maradtam továbbra is ember, a magam tökéletlenségeivel együtt.
Szóval, az volt a mai terv, hogy befejezem az oldalt, mert elmúlt az áldás és elvesztettem a szárnyakat, amit ajándékba kaptam. Pedig, nap - mint nap lestem, kértem és vártam...csak még egy kicsit had repkedjek!

De, Nem.
Ilyet is csak ritkán lehet.
Hát, rosszul is esett.

Köszönöm, hogy, ha ritkán is, de legalább részese lehettem!

Tapasztalnom kellett!
Tapasztaltam.
Ez volt a cél és az ok.

A kőr bezárult. Nem csak spirituálisan, most már fizikai síkon is.
Az ajtó is bezárult.

Azt mondják; "ha Isten becsuk egy ajtót, valahol kinyit egy ablakot!"
A fényhez ablak is kell.

Az elmúlt évben tapasztalhattam, megismerhettem felváltva, mindkét energiát;
  1. A felemelő, minden földi lebegésérzést felülmúló szerelem-szeretet morzsáját.
  2. A lelket szénné perzselő, semmivé válás és önmegsemmisítés kapujában zörgető, eltiprás kínjának szikráját.
Tiszta kaland.

Aztán jött egy sejtelmes válasz a mátrixból;
- Ez van, de ennyi volt és nincs tovább! Menny Isten hírivel!
Mint egy öleb, akit az út mellé kitesznek (mihaszna kölyökként).
- Én visszaugatok és bár útszélin hagytatok, magam is hazatalálok (remélem!?). Pedig, kicsi vagyok (kis Vuk).

De most komolyan.
Na, Ne!
Hát csak ennyire futja?
Csak ennyit tudtok kihozni egy egyszerű emberből?
Ilyen könnyen feladjátok?
Kompatibilitásról nem hallottatok, vagy csak egy egyszerű átalakítóról?
Hól van a találékonyság és megoldó képesség?

Tőlünk, emberektől, folyton ezt várjá(to)k.
Legyen sokoldalú, kompatibilis és jó csapatjátékos!
Nyújtózkodj, amíg...kinyúlsz!

Amint lenn, úgy fenn, amint fent, úgy lent... és itt, középen is!



Az Ember, idősíkjához mérten, halandó.
A halhatatlan, időtlenségben úszkáló állandó.

Ki akar így halhatatlan lenni?
Az ember találékonyságra tervelt, mert idejét folyton sakkozva kell hasznosan és jól beossza.
Ez ad ösztönös energiát ahhoz, hogy "agyalva", jobban fejlődjön és még annál is inkább fejlődjön.
Tőlünk ezt várják el, mi pedig a természet és univerzum törvényei alapján ugyanezt a többiektől.
Hatás-kölcsönhatás törvénye által.

Nos, visszatérve a kiindulóponthoz, Én nem adom fel!

A szárnyaim "letéphették"!
Kevesebbet írok, ha már szerepet tovább nem kapok.
Nem osztom a semmit.
Igyexem más feladatokra koncentrálni megmaradt energiáimat.
Amolyan fizikai/anyagi síkon ragadtnak valóra.

Anyagi illúziókra.
Tömör atommagnyira.

Tovább rezgek egy energianyalábnyit, tudva azt, hogy csak EGY gyalogos vagyok, a Nagyok sakktábláján.
Atomi részecske, aki csak egy helyben rezeg.

Maradtam az aki, "csak" EMBER továbbra is, a magam tökéletlenségeivel együtt. Teremtmény, még ha oly kicsi is. A  Teremtő egyik parányi alkotása.

           De, még mindig ÖRÜLök, hogy nem robot, gép, vagy csak egysejtű zigóta, mert ÉREZhetem, ÁTÉLhetem, a végleteket!

További kellemes szárnyalást, a szárnyalóknak!

U.I.
A sorsírókat pedig frissítsétek, mert elavultak, és cserére szorulnak. Ők sem halhatatlanok, csak gépek!

2012. január 5., csütörtök

2012 Indul a mandula.... Mátrix újratöltve

Év eleje.
Rengeteg kérdés, remény-reménytelenség. Válság -állság, csatabárd ki és el -ásás. Figyelünk lent, figyelnek fent, figyelnek kint és bent.
Egyszer pánik keltés, majd egy kis felsóhajtás; - Talán mégsem...vagy mégis?
Merre ez az út, ami sehova se vezet?

Jót remélj, búzát vess...de csuda tudja mit aratsz? Vagy ki arat majd?

Keltik a pánikot a pánikkeltő médiák és éltetik a reménytelenség félelmét azok, akik ezzel/ebből élnek és remélnek.

De, mi marad a jó népnek?

Fél-elem?

Ki- látás, ki látástalan-ság?

Vak vezet világtalant!

Ez az-az út, ami sehova sem vezet!

Élj a mának, reméld a holnapot!... szlogennel felvértezve, hálásak lehetünk, ha reggelente fűtött lakásba, biztonságba kelünk fel, és ha a melókba megfizetik a melósokat.

Ez a fészekrakó terv?
Az a madár, aki így fészkel, tutira kipusztul!

Statisztika, intrika, rikít a hűhó semmiért elv felfújtja.

Ki az-az őrült, aki így tervezni tud, és egyáltalán akar, így előre?

Fiatalság bolondság, de a politika kavalkád, és az őrültek otthona lett.

A hal is fejétől büdösödik!


Nagyok diktálják, és etetik a népet maszlaggal, kitalált statisztikai adatokkal, melyeknek tizedét sem érthetjük. A papírért cserébe egyre több ember élete kell, nem csak a fák-é!
Ki van ez találva kérem!

Hoffi már régóta mondogatta! "- Addig nyújtózkodj....amíg kinyúlsz!"

Mi marad így nekünk? - Hoffi és a nevetés!
Legyünk optimisták. Nekünk legalább Ő megmaradt!

Nevessünk együtt, mert sírni kár!

A nevetés gyógyír,  ingyen van .... még.... amíg meg nem adóztatják!

AVATAR

https://www.youtube.com/watch?v=TNeu5EyGvq8