10 évvel ezelőtt a napi anyai kötelezettségek, életfeladatok, terhek mellet, hatalmas alkotni vágyó és "jobbá tenni az életet... hagyaték "érzés energia tőrt fel belőlem. Alkotni akartam valamit, vagy legalább írni. Naplón kívül, még soha nem írtam, csak a Blog-ba.
Esténként, mikor elcsendesedett körülöttem az élet, laptopot ragadva írni kezdtem. Olyasmit szerettem volna alkotni, amiről azt gondoltam, ha nem is rögtön, de majd, egyszer, mint egy víz-buzgár, feltőri az emberi elfásult lelkeket és generátorként indítja be azokat az ősi erőket, amelyek minden Ős/teni lélekben szunnyadnak.
"...Álmodozó vagy és maradsz, de erős marad a két karod...."
Álmodni jó, alkotni érdemes! Ez alapja az emberi jövőnknek.
...
Szóval, írtam és írtam éjszakákon át, olyan, az ősi lélek múltjából fakadó, jövőbe mutató, jelent beépítő írást, amiről azt gondoltam, magamból kiindulva, hogy sok lelket megérinthet.
Nem szerelmes lányregényt. Nem egy újabb lerágott, átmásolt történelmi szöveget, hanem valami újat akartam! Nem egyszerű, hisz nincs új a Nap alatt. Rengeteg energiát éget fel az ötlet. Új szereplők, új nevek stb. SCIFY vagy mégsem? Kit szólíthat meg? Kit érdekelhet? stb.stb.stb.....
Na, de nem is én lennék, ha a dolgok könnyebbik végét ragadnám meg. Az ötlet beindított bennem valami olyan energiákat, ami engem is megdöbbentett. Hát írtam.
Már nem emlékszem hány éjszakámba tellett, mire a kimerültségtől abba kellett hagynom az írást. Elégedetlen voltam azzal, hogy lassan haladtam. Kevés oldalszám, de az energia elment.
Dühös voltam magamra és csalódott. Csalódtam magamban, amiért kimerültem és nem tudom folytatni. Hogy anyaként többre kellene képes legyek, mint nappal anya és feleség, éjszaka pedig alkotó! Miért nem tudom befejezni amit elkezdtem, oly nagy reményekkel? Hát ezzel is szembe kellett néznem, vagyis önmagam korlátlanul álmodozó, de fizikai korlátaival.
Kudarc, csalódás, fájdalom saját magammal szemben. Az írást félretettem, reménykedve, hogy ha kipihenem magam, ott folytathatom ahol abbahagytam. 2012-t írtunk.
De nem ilyen az élet, sem az ihlet. Az életem más utakra terelt. Az ihletre már nem jutott se idő, se energia. Bezárult egy kapu, amin még be sem léphetek. Így éltem meg.
......
2021-t írunk. Az élet, 10 év kihagyás után, ismét a 2012-s évhez hasonló helyzetbe terelt. A minap eszembe jutott a félretett és már elfelejtett írás.
Vajon, ha most megosztok részletet, mi lesz? -ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, újra elolvasva a történetet.
Hát, íme. A cím:
LÉLEKBOLYGÓ
Részletek
".....Gyönyörű Triklonra ébredt
a Lélekbolygó összes létformája. Szokásos trikloni teendőiket folytatva cirkáltak
a klánok tagjai. Csak a vezér, Abbey
volt nyugtalanabb a szokásosnál. Hajnali szokásos elmerülése iszonyú képeket
vetitett érzékeire. Feszültséget, és már-már fagyos sötétséget érzékelt.
Feszültebben zökkent vissza a síkra.
-
Valami készül! Valami rossz és sötét van készülőben! - már érezte
minden rezgésszinten.
Ez a Triklon más lesz, mint az eddigi összes elmúlt
nyugvás. Nagyon sok Triklonnal
ezelőtt érezte utoljára ezt a rezgést. Azóta csak egyedül Ő maradt, "Azok" közül.
Azokból az időkből. Azaz nem csak Ő! Még Egy
valaki van. ...." ....
Sürgősen
magához szólította a Fény klán bölcseit.- - Érzitek már ti is a feszültséget? –
szegezte a kérdést, az egybegyűlteknek. Gondterhelt, de erős volt ezüstös
fénye.
Sokan
pulzálva jelezték, ők is érzik.
- - Akkor, hát mégis csak beteljesül a jóslat?
– törte meg a feszültséget Spaltron az egyik legtehetségesebb ifjonc.
- - Készülnünk kell a jóslat szerint -
folytatta Abbey fő.
- - Mindenki tegye a dolgát a tervek szerint!
A veszély túl gyorsan közeleg.
- - Gyűjtsétek be a szükséges energiákat és
rejtsetek el mindent, ami érzékelhető - adta ki a parancsot. A visszaszámlálás
elkezdődött!
A
gyülekezet amilyen gyorsan jött úgy távozott. ...
........
Szultrik Támadása
Kilépve a csendes űrbe, simán áthatoltak a bolygó
külső gyűrűjén. Már épp haladtak volna beljebb a bolygó felszíne felé, amikor
előőrs cirkálóik meglepve találták szembe magukat a lelkek őrszemeivel. A
Szultri előharcosokat felcsigázta az ismeretlen erejű ellenség, és ettől még
hatalmasabb lett hódító szándékuk.
......
A
Szultri előőrsök a hadiflottának egy csekély és elenyésző életterű bolygóról
tettek jelentést.
A
jelentés szerint egy, számukra jelentéktelen mennyiségű, rezgő energiával
rendelkező faj található a bolygó felszín körül. A bolygó pihenésre alkalmas,
de igen csekély energiaforrással rendelkezik.
Ma-Hin
vezér, ennek ismeretében kiadta az RTHÁT.
Figyelmüket
ezzel egy időben, egy sokkal jelentősebb esemény, egy kísérlet foglalta le. Két
laborral rendelkező vezérhajójuk fedélzetén, egy különleges térgörbítő és
tömörítő eszköz kísérletein ügyködtek, amely teljes összehangoltságot igényelt.
A kísérletet Kah-Un, feszülten és izgatottan felügyelve koordinálta. A teljes
figyelme és izgatottsága nem volt alaptalan. A kísérlet sikerének kulcsa az
egyidejű indítás jelentette. Egyszerre, egy időben, összehangoltan kellett mindhárom
hadihajó kísérleti laboratóriumában indítani. A művelet folyamatos holokapcsolatot
igényelt. Ez hatalmas energiát vont el a
hajók generátorától és zavarokat, energia kieséseket okozott, a fegyverrendszerekben.
Ezzel nem kis bosszúságot okozva a gépházban ügyködőknek, a fegyverkezelőknek
és hadvezéreknek....."
E két fél harca, belharca, taktikája, fegyverrendszere, na meg a fizikaitest-alkotása, végkifejletei körül bonyolódnak tovább az eseményszálak .
Tisztelettel,
