LÉLEKBOLYGÓ

 10 évvel ezelőtt a napi anyai kötelezettségek, életfeladatok, terhek mellet, hatalmas alkotni vágyó és "jobbá tenni az életet... hagyaték "érzés energia tőrt fel belőlem. Alkotni akartam valamit, vagy legalább írni. Naplón kívül, még soha nem írtam, csak a Blog-ba.

Esténként, mikor elcsendesedett körülöttem az élet, laptopot ragadva írni kezdtem. Olyasmit szerettem volna alkotni, amiről azt gondoltam, ha nem is rögtön, de majd, egyszer, mint egy víz-buzgár, feltőri az emberi elfásult lelkeket és generátorként indítja be azokat az ősi erőket, amelyek minden Ős/teni lélekben szunnyadnak. 

"...Álmodozó vagy és maradsz, de erős marad a két karod...."

Álmodni jó, alkotni érdemes! Ez alapja az emberi jövőnknek.

...

Szóval, írtam és írtam éjszakákon át, olyan, az ősi lélek múltjából fakadó, jövőbe mutató, jelent beépítő írást, amiről azt gondoltam, magamból kiindulva, hogy sok lelket megérinthet. 

Nem szerelmes lányregényt. Nem egy újabb lerágott, átmásolt történelmi szöveget, hanem valami újat akartam! Nem egyszerű, hisz nincs új a Nap alatt. Rengeteg energiát éget fel az ötlet. Új szereplők, új nevek stb. SCIFY vagy mégsem? Kit szólíthat meg? Kit érdekelhet? stb.stb.stb.....

Na, de nem is én lennék, ha a dolgok könnyebbik végét ragadnám meg.  Az ötlet beindított bennem valami olyan energiákat, ami engem is megdöbbentett. Hát írtam. 

Már nem emlékszem hány éjszakámba tellett, mire a kimerültségtől abba kellett hagynom az írást. Elégedetlen voltam azzal, hogy lassan haladtam. Kevés oldalszám, de az energia elment. 

Dühös voltam magamra és csalódott. Csalódtam magamban, amiért kimerültem és nem tudom folytatni. Hogy anyaként többre kellene képes legyek, mint nappal anya és feleség, éjszaka pedig alkotó! Miért nem tudom befejezni amit elkezdtem, oly nagy reményekkel? Hát ezzel is szembe kellett néznem, vagyis önmagam korlátlanul álmodozó, de fizikai korlátaival. 

Kudarc, csalódás, fájdalom saját magammal szemben. Az írást félretettem, reménykedve, hogy ha kipihenem magam, ott folytathatom ahol abbahagytam. 2012-t írtunk. 

De nem ilyen az élet, sem az ihlet. Az életem más utakra terelt. Az ihletre már nem jutott se idő, se energia. Bezárult egy kapu, amin még be sem léphetek. Így éltem meg. 

......

2021-t írunk. Az élet, 10 év kihagyás után, ismét a 2012-s évhez hasonló helyzetbe terelt. A minap eszembe jutott a félretett és már elfelejtett írás. 

Vajon, ha most megosztok részletet, mi lesz? -ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, újra elolvasva a történetet.

Hát, íme. A cím: 

LÉLEKBOLYGÓ

Részletek

".....Gyönyörű Triklonra ébredt a Lélekbolygó összes létformája. Szokásos trikloni teendőiket folytatva cirkáltak a klánok tagjai.  Csak a vezér, Abbey volt nyugtalanabb a szokásosnál. Hajnali szokásos elmerülése iszonyú képeket vetitett érzékeire. Feszültséget, és már-már fagyos sötétséget érzékelt. Feszültebben zökkent vissza a síkra.

-          Valami készül!  Valami rossz és sötét van készülőben! - már érezte minden rezgésszinten.

Ez a Triklon más lesz, mint az eddigi összes elmúlt nyugvás.  Nagyon sok Triklonnal ezelőtt érezte utoljára ezt a rezgést. Azóta csak egyedül Ő maradt, "Azok" közül. Azokból az időkből. Azaz nem csak Ő! Még Egy valaki van.  ...." 

....

Sürgősen magához szólította a Fény klán bölcseit.

-          - Érzitek már ti is a feszültséget? – szegezte a kérdést, az egybegyűlteknek. Gondterhelt, de erős volt ezüstös fénye.

Sokan pulzálva jelezték, ők is érzik.

-         - Akkor, hát mégis csak beteljesül a jóslat? – törte meg a feszültséget Spaltron az egyik legtehetségesebb ifjonc.

-                         - Készülnünk kell a jóslat szerint - folytatta Abbey fő.

-                        - Mindenki tegye a dolgát a tervek szerint! A veszély túl gyorsan közeleg.

-                    - Gyűjtsétek be a szükséges energiákat és rejtsetek el mindent, ami érzékelhető - adta ki a parancsot. A visszaszámlálás elkezdődött!

A gyülekezet amilyen gyorsan jött úgy távozott. ...

........

Szultrik Támadása

 Kilépve a csendes űrbe, simán áthatoltak a bolygó külső gyűrűjén. Már épp haladtak volna beljebb a bolygó felszíne felé, amikor előőrs cirkálóik meglepve találták szembe magukat a lelkek őrszemeivel. A Szultri előharcosokat felcsigázta az ismeretlen erejű ellenség, és ettől még hatalmasabb lett hódító szándékuk.

......

A Szultri előőrsök a hadiflottának egy csekély és elenyésző életterű bolygóról tettek jelentést.

A jelentés szerint egy, számukra jelentéktelen mennyiségű, rezgő energiával rendelkező faj található a bolygó felszín körül. A bolygó pihenésre alkalmas, de igen csekély energiaforrással rendelkezik.

Ma-Hin vezér, ennek ismeretében kiadta az RTHÁT. 

Figyelmüket ezzel egy időben, egy sokkal jelentősebb esemény, egy kísérlet foglalta le. Két laborral rendelkező vezérhajójuk fedélzetén, egy különleges térgörbítő és tömörítő eszköz kísérletein ügyködtek, amely teljes összehangoltságot igényelt. A kísérletet Kah-Un, feszülten és izgatottan felügyelve koordinálta. A teljes figyelme és izgatottsága nem volt alaptalan. A kísérlet sikerének kulcsa az egyidejű indítás jelentette. Egyszerre, egy időben, összehangoltan kellett mindhárom hadihajó kísérleti laboratóriumában indítani. A művelet folyamatos holokapcsolatot igényelt.  Ez hatalmas energiát vont el a hajók generátorától és zavarokat, energia kieséseket okozott, a fegyverrendszerekben. Ezzel nem kis bosszúságot okozva a gépházban ügyködőknek, a fegyverkezelőknek és hadvezéreknek....." 

E két fél harca, belharca, taktikája, fegyverrendszere, na meg a fizikaitest-alkotása, végkifejletei körül bonyolódnak tovább az eseményszálak .

Tisztelettel,