S ha tiszta az égbolt,
Csillogón, mint apró gyémántok,
Ragyognak a csillagok.
Egyik becsesebben fénylik, mint a másik,
Csillogó fényük kacér táncot játszik.
Csodálom kecses táncuk.
Hahó, Ti , odafenn!
Ragyogó csillagok!
Engem ki ne hagyjatok!
Próbálkozom én lent.
Reménykedve lesem,
Csillogó fenséggel,
Ki veszi rezgésem?
Láttátok a Csillagom?
Itt lesem s várom,
Várok a jelére.
Csillanni szokott
Amikor jelt adok.
De már több este,
Borult volt az égbolt,
S nem láthattam őt
Az én csillogó Csillagom.
De ők csak villognak,
Villodznak a szikrák,
Csillagos-csillogón
Hetykén és némán.
Nem hallják kérdésem,
Oly büszkén, hetykék.
Le sem néznek én rám.
A "nyafkát" megvetik.
Hát jól van.
Majd csak lesz más nóta!
És a kis "nyafka"
Kit lenéz a sok csillogó banda
Felnő egyszer oly nagyra,
Fel, a csillagokba!
Akkor majd leszek én is
Csillogón- csillagos,
Szikrázón -pajkos,
Hetyke is, büszke is.
De, ha már ott leszek,
El nem feledem,
Hogy voltam kis "nyafka",
Itt lent, e porhüvelyben.
És, ha majd valaki,
Ide lentről szólít,
Nem fordítok hátat!
Szeretettel adok,
Csillantva, válaszul,
