Érdekes mennyire gyönyörű, sokszínű és gazdag a magyar nyelv. Gyönyörű mert különlegesen nehéz. Sokszínű, mert pl. sokféleképp körülírható egy szó és annak magyarázata, vagy az érzelem kifejezése. Gazdag és mi általa vagyunk gazdagok, egyediek és különlegesek.
De nézzük a másik oldalt.
Pontosan azért mert ennyire sokszínű és gazdag, lehet sokféleképp értelmezni. Sőt félremagyarázni, félreérteni. Mindent meg tudunk magyarázni és félremagyarázni. A szavak sok mindent mondanak.
Mondják, olvass a sorok között, akkor kapsz képet a szavak igazi lényegéről. De ezt gondolhatom jól és pontosan úgy, ahogy azt leírva szánták, de ha nem ismerem teljesen a sorok íróját, értelmezni csak saját tapasztalatok alapján tudom. És megbánthatok úgy embereket a félreértéssel, ahogy épp nem szándékoztam.
Tehát, ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Ne csak nézz, láss is!
Ismerd meg mélyebben azt, akiről véleményt alkotsz, úgy a maga valójában. Vagy csak annyira amennyire a saját véleményedhez szükséges. De akkor se mondj bántó szavakat mert, ahogy Te, aképpen más is félreérti és torzul a szó valóságtartalma.
Mindenkiben két farkas lakik....Te melyiket eteted?
Még mindig ember vagyok a magam tökéletlenségeivel együtt!
De büszke vagyok rá, hogy nem vagyok robot, gép, vagy csak egysejtű zigóta.
Csodás ez a mátrix!
Vagyok, aki vagyok! Elmélkedem, mint minden egyszerű teremt/lény E világon. Amit írok sajátos és saját tapaszt-alapokon épül. Élek, ezen mátrixbeli síkon és használom a technika adta lehetőségeket. Tapasztalataimat, gondolat -fonalaimat, ide vésve osztom meg mindazokkal, akik elmélkedésemet értelmesnek és érdekesnek vélik. De a sunyit, a TOLVAJT megvetem! VIGYÁZZ! Tartsd tiszteletben az alapszabályokat! Az élet törvényeit! Úgy élj, hogy másoknak NE árts, a jövőben sem!
