Élet Iskolája - A Lélek Iskolája!

Egy újabb év küszöbén állunk. Tele kérdésekkel, reményekkel, reménytelenséggel és bizonytalansággal. Soha nem láthatjuk mit hoz elénk az új év, és ez benne a szép. Megadatik az újítás, változtatás építésének reménye és lehetősége. Hát éljünk és ne VISSZA éljünk vele!

Mindig vannak alapszálak, amiket az elmúlt napokból göngyölítünk magunk előtt. Ez adja a folytatást és kapcsolja össze a multat a jelennel és köti elénk az új jövőt. "Úgy élj a mában, hogy a jövőben mindig szívesen gondolj vissza a multra!"
Ezek a szálak, gyökérként háloznak be, kötnek össze, miközben maradhat mindenki saját kis identitásában. De, ezeket nem szabad kötelező teherként értelmeznünk!
Ezek nem a mi tulajdonunk, kapjuk használatra örökségként őseinktől és amit nekünk tisztelnünk, óvnunk, becsülnünk és továbbszőve, bővítve kell..lene továbbítanunk sarjainknak.
A folytonosságban van a lényeg. Ha ez megszakad, (tapasztaltuk sajnos) következménye sírást, panaszt hoz és hagy.

Nézzük a szenvedő lelkeket, de nem látjuk, mert lelkünk csukva maradt.
Tegyünk, hogy ne szenvedjenek!
SEGÍTSÜNK rajtuk, mert nekik semmi más nem maradt.
Segíts, hogy segíthessenek!

Nem kellenek a frázisok, a dicső szavak,
Mert a szó elszáll és csak a tett marad.
Nem kell a szánalom sóhaja, mert az buborékként hat.
Hús-vér tett, az ami kell, és a lélek megmarad.

Mindenki fontos itt, e világban,
Mindenki bölcsességére szükségünk van.
"Most vagy soha...", tanultuk régen.
E bölcsesség sem szállhat mostohán a szélben!

E sorokat osztálytársam ihlette, kiért most kell összefogjunk mert fontos nekünk. Aki ismer tudja kiről beszélek, s remélem szavaim eljutnak mindenki lelkéhez.

A teremtő legyen mindannyiunkkal, ebben az évben is!

Uff.
Én beszéltem!