"Nagy az Isten állatkertje, elég sokan vagyunk benne!"

Kissé elhanyagoltam az oldalt. Zsúfolttá váltak a napok és nem volt fölös energiám az ihletekre. Gondoltam, majd lesz olyan bátor olvasóm, aki hozzá meri fűzni észrevételét, esetleg továbbgördítve egy -egy eszmefuttatásomat. De, sajnálattal veszem tudomásul, hogy ezt az oldalt csak egymagam szerkesztem, magamnak.(bár tudom, hogy a "Nagy Testvér"figyel)
Hát így is jó.

Szóval, foglakoztat az a gondolat és tapasztalat, hogy mi a helyzet akkor, amikor ismételten valaki, számodra ismeretlen személy jelenlétét észleled közeledben és ez a lélek (annak nevezem az ismeretlent személyt) egy cseppet sem barátságos, pozitív jelenség. Valahányszor megjelenik közeledben, mindig azt a negatív energiát érzed.

Azt tudom, hogy nincsenek véletlenek!

Minden esetre, szerintem, nagyon rossz lehet neki, ekkora "lelki sérüléssel" együtt élni!

Élet Idézet

"Én mindig hittem az álmokban, álmaimnak célja van,

De, sorsom álmok nélküli - láthatatlan céllal van!"

(saját)

Cogito, R-Go Sum!

Bölcsességek, iránymutatók az élet sűrű útvesztőiben

Tanulunk, és mégsem tudunk eleget. ("A jó pap is holtig tanul"...mégis bután hal meg.)

Persze, nézőpont kérdése, kinek mi elég. Kifejthető az ésszerűség határain belüli filozofikus gondolkodás, de sajnos ma gyakrabban reked meg az elmélet szintjén.

"Gyakorlat teszi a mestert! "

Ki az, a mai életben, aki szívesebben teszi a "dolgát", ülteti át a tanult elméleteket gyakorlati formába, mint sem elmélkedik és szavakat formáz regényekké? Sajnos egyre kevesebben.

 "Sok beszédnek sok az alja!"

Micsoda öreg bölcsesség, mely sajnos egyre inkább feledésbe merül. Kedves általános iskolás történelem-földrajz szakos tanárom,  Jancsi bácsi mondta, "fiam ..lakonikus beszéd". Egyet szólsz, de azt ott és akkor, amikor a helye - ideje van.

Ja, jelenleg elmélkedem, tehát vagyok. 

Hogy mindezt gyakorlatba öntöm, ez a blog egyik kifejező formája akar lenni. S bár nagyon zöldfülű vagyok e téren, igyekszem tanulni. Szakítok magamnak és a bennem feltóduló szavak-emlékek, bölcsességeknek egy kis teret.

Az is megfogalmazódik bennem, hogy -vajon csak egy egyszerű adó-vevő szerepet töltök be, amikor ilyen és hasonló gondolatok türemkednek elmémben?

Mindez genetika függő? 

Családterápia eredménye, melyet belém sulykolt bölcs édesapám-édesanyám és nagymamám? Nem beszélve megannyi bölcs tanáromról, akik szintén útravalóval szolgáltak. 

Kaptam és adom is tovább a következő vevő generációnak. Lehetőségeim szerint úgy, hogy hasznos és tanulságos is legyen. Persze, ehhez megfelelő vevő is kell!!!!

Kérdés az, hogy (és ezt majd az idő fogja visszaigazolni) a vevő mit- hogy vesz és tárol, avagy nem?

És itt jön a képbe az IDŐ, amely a jövőre néz!

Az idő, amellyel néha reménytelennek tűnő versenyt futunk.

De miért is?

Rájöttem, amikor úgy éreztem „nincs időm” pörögtem és a napi 24 órából 48-t és többet akartam kipréselni.

Mintha, minden nap az utolsó nap lenne. Rengeteg energiát pazaroltam el. Vég-elláthatatlannak tűnő feladatokat akartam egy nap alatt megoldani. Közben röpültek a napok-hetek stb. Mégis úgy éreztem, soha nem tudok a végére érni semminek.

Aztán hirtelen változás.

Útelágazás következett. 

Új helyzetek elé kerülve, meg kellett tanuljak, LASSAN ÉLNI.

Meg kellett tanulnom, hogy az időt magamnak osszam be és... ha „LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ" (élsz) elven működök, nem halok bele saját idő-csapdámba.

Sőt!!!! Nem csak nézek, látok is!

Látom a környezetemet, az élet apró szépségeit, örömeit. Pl. tudok örülni a tavaszi megújulást jelző lombfakadásnak, napsütésnek, madárcsicsergésnek.

Jé, ismét tanultam valamit!

De ehhez nem társul semmilyen flancos papír, sem prémium.

Annál sokkal több!!!!!!

Az élet élvezete és szépségei.

 ÉLNI és ÉLNI HAGYNI

Szavazás

Nos, teljesítve állampolgári kötelességemet, akkor most holnaptól kolbászból lesz a kerítés?
És nem fognak a parlamentben sem, az utcákon sem az emberek egymás szemébe hazudozni?
És minden munkanélkülinek holnaptól megnyílik álmai munkahelye?

Én teljesítettem eddig is és ezután is....
És a tisztelt illetékesek?

Értékrend és Amortizáció

 Már nem tudom mennyit tudok és mennyit érek. Amiben eddig hittem és tudtam, lehet hogy elévült.
/I dont know it already how much I know and how much I ripen. In what I believed till now and I knew it lapsed./

Tanulni kell, mert a jó pap is holtig tanul. De a tanulás önmagában nem elég. Azt úgy kell tenni, hogy meg is lehessen élni belőle.
/It's necessary to study because the good priest studies until dead one. But the learning does not burn merely. It's necessary to make it so that let it be possible to live on him today./
A tapasztalat -a tudás bölcsője.
/ Since the experience the cradle of the knowledge./

A legnagyobb gondot a reménytelenség és kilátástalanság szüli.
/The despondency is the largest trouble./


És még nincs vége.....

Tanuljunk ....

A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:...

A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig, hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!
Ezért tart ott az emberiség ahol most.