Bölcsességek, iránymutatók az élet sűrű útvesztőiben
Tanulunk, és mégsem tudunk eleget. ("A jó pap is holtig tanul"...mégis bután hal meg.)
Persze, nézőpont kérdése, kinek mi elég. Kifejthető az ésszerűség határain belüli filozofikus gondolkodás, de sajnos ma gyakrabban reked meg az elmélet szintjén.
"Gyakorlat teszi a mestert! "
Ki az, a mai életben, aki szívesebben teszi a "dolgát", ülteti át a tanult elméleteket gyakorlati formába, mint sem elmélkedik és szavakat formáz regényekké? Sajnos egyre kevesebben.
"Sok beszédnek sok az alja!"
Micsoda öreg bölcsesség, mely sajnos egyre inkább feledésbe merül. Kedves általános iskolás történelem-földrajz szakos tanárom, Jancsi bácsi mondta, "fiam ..lakonikus beszéd". Egyet szólsz, de azt ott és akkor, amikor a helye - ideje van.
Ja, jelenleg elmélkedem, tehát vagyok.
Hogy mindezt gyakorlatba öntöm, ez a blog egyik kifejező formája akar lenni. S bár nagyon zöldfülű vagyok e téren, igyekszem tanulni. Szakítok magamnak és a bennem feltóduló szavak-emlékek, bölcsességeknek egy kis teret.
Az is megfogalmazódik bennem, hogy -vajon csak egy egyszerű adó-vevő szerepet töltök be, amikor ilyen és hasonló gondolatok türemkednek elmémben?
Mindez genetika függő?
Családterápia eredménye, melyet belém sulykolt bölcs édesapám-édesanyám és nagymamám? Nem beszélve megannyi bölcs tanáromról, akik szintén útravalóval szolgáltak.
Kaptam és adom is tovább a következő vevő generációnak. Lehetőségeim szerint úgy, hogy hasznos és tanulságos is legyen. Persze, ehhez megfelelő vevő is kell!!!!
Kérdés az, hogy (és ezt majd az idő fogja visszaigazolni) a vevő mit- hogy vesz és tárol, avagy nem?
És itt jön a képbe az IDŐ, amely a jövőre néz!
Az idő, amellyel néha reménytelennek tűnő versenyt futunk.
De miért is?
Rájöttem, amikor úgy éreztem „nincs időm” pörögtem és a napi 24 órából 48-t és többet akartam kipréselni.
Mintha, minden nap az utolsó nap lenne. Rengeteg energiát pazaroltam el. Vég-elláthatatlannak tűnő feladatokat akartam egy nap alatt megoldani. Közben röpültek a napok-hetek stb. Mégis úgy éreztem, soha nem tudok a végére érni semminek.
Aztán hirtelen változás.
Útelágazás következett.
Új helyzetek elé kerülve, meg kellett tanuljak, LASSAN ÉLNI.
Meg kellett tanulnom, hogy az időt magamnak osszam be és... ha „LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ" (élsz) elven működök, nem halok bele saját idő-csapdámba.
Sőt!!!! Nem csak nézek, látok is!
Látom a környezetemet, az élet apró szépségeit, örömeit. Pl. tudok örülni a tavaszi megújulást jelző lombfakadásnak, napsütésnek, madárcsicsergésnek.
Jé, ismét tanultam valamit!
De ehhez nem társul semmilyen flancos papír, sem prémium.
Annál sokkal több!!!!!!
Az élet élvezete és szépségei.
ÉLNI és ÉLNI HAGYNI
