Egy "Patkányfogó" Rezgése

ÉLETCél - az ALKOTÁS!

Életrács

Emberi létünk céllal és okkal van. Célja, az élet tanulása, az összes velejáróval, és alkotásokkal.

Igen, a létünk alatt ALKOTUNK. Az élet- élése feltételekhez kötött. Mindenkinek, aki életet kap, ALKOTNI fog valamit, amire Ő képes.

• Egy földműves alkotása, a földjének termésében nyilvánul meg.
• Egy festőnek lelkivilága, a vászonról köszön vissza.
• A zeneszerző, hangjegyekben teljesedik ki.
• Az építész építményében gyönyörködhet.

Végelláthatatlanul sorolhatnám a temérdek alkotó képességeinket.

A létünk mindaddig jól működött, amíg el nem vesztette az Ember, a józan- paraszti ítélőképességét, "eszét". (tisztelet a kivételeknek) A józan- paraszti ész tartogatta az élet egyensúlyát. Azonban, sokan elszállni hagyták e "kincset". Behódoltak a fényes bankjegy bűvöletének. A bankó hajszolásába kezdték alkotásukat látni, és várni azt, aminek nagy ára van. Sokszor az életük.

Mit alkottál?

Így felejtették, felejtik el az ALKOTÓK, alkotásuk értékében vetett hitüket, örömüket, és lelki gazdagságukat, elégedettség érzetüket.

Elfelejtődik értelme a LÉTNEK.

A szemük, és elméjük, a bankjegyek bűvködében tévelyeg.

Az emberiség ismét megvezettetett!

Tiszta New Age -i "biblia". Ádám és Éva a Paradicsomba c. keresztény mű, újkori, kozmetikázott, meghasonulása. Itt már több Ádám és Éva hódol be a csúszó-mászó, bankóra bűvölő "kígyótestűnek"! Jó úton haladunk a visszafejlődés létráján, ki a Paradicsomunkból, miközben a "patkányok" futkosnak köztünk jóllakottan, egyre jobban megfertőzve a lelkeket.

Ez már jó néhányszor lejátszott mérkőzés, és már régóta létezik az ÚTLEÍRÁS (ok).

Az a fránya szenilitás!

Patkányfogó(k) is vannak még. (Patkányfogó igazlegendája.)

Csak egy nincs meg! Az emberek igénye pl. az olvasáshoz. Az időt is sajnálják a Patkányfogóra!

Valahányszor ,egyénileg "beüt a ménkű", nagy a sírás-rívás. Pánikolva kapaszkodnak mindenbe, és mindenkibe, Égre - Földre esküdözve. Pánikolásukkal mások vesztét is okozva. Esztelenül, önző módon, másokba kapaszkodva, lenyomva fuldoklásig, saját "trutyijukba".

Jaj-jaj, szegény Ember ÉN(iség)! - dramatizálhatunk és siránkozhatunk.

De, miért is?- Lássuk csak.

Lépésről - Lépésre

Ha, segítőként érkezel;

- Nincs idő!- Hajtogatják sokan, és ebbe kapaszkodva észre sem veszik, amint körbe-körbe, önmaguk alkotta mókus kerekükbe szaladgálva, csak a sáncot, és kínjaikat mélyítik, a haladás lassú, egyenes útja helyett. Csak, a legvégén állnak meg döbbenten, magányosan, életre éhezve.

- Mire nincs idő? - kérdezheted.

- Semmire! - jön a rövidre zárt, önmarcangoló válasz. Ha, pedig nyújtaná valaki a segítő jobbot, megrémülten, levegő után kapkodva menekül a kifogások bugyrába.

Tisztára Dante - Pokla! Színjáték, ami végül Isteni Színjátékként ismert - vagy nem. Olvassuk csak el, időt szánva. 

Mindent lehet, csak akarni kell!

Akarni mindenkinek magának kell, mert senki nem képes más helyett akarni, csak max. vakarni. Talán, síránkozás helyett, tedd fel magadnak azt az egyszerű kérdést, hogy;

- Mit akarok? - majd adj időt magadnak, és agyalj a rövid, és tömör válaszon. Rádöbbensz ekkor, hogy amilyen egyszerű a kérdés, épp annyira bonyolult, és nehéz a helyes válasz megfogalmazása. De, nem lehetetlen!

Ha, a válaszod már meg van, írd azt le egy papírra- nagy betűkkel, hogy saját szemeddel lásd. Ez a vizualizáció ereje és hatalma. Aztán, ne rekedj, és ragadj itt meg, hanem tedd föl a következő kérdést is;

- Mit tennék meg azért, amit akarok?- és ne vágd rá egyből, az üres szavak cséplésétől hangzatos MINDENT, meg AKÁRMIT. Csak azt, amit a szíved - lelked mélyén, határozottan érzel, hogy arra képes is vagy.

A választ is írd a papírra. A végére írva, EZT AKAROM!

Ezt olvasd el, minden reggel, fölkeléskor. Ekkor a legfogékonyabb az emberi elme.(Pszicho tréning.) Majd, gyakorlat teszi a mestert. A többi menni fog, saját tempódban, ha AKAROD!

AKAROD?

Természetesen, nem mindenkinek van erre szüksége. Nem is kell. Mindenkinek megvan a saját maga útja, és végzete. Mindenkinek, magának kell az utat, és megoldásokat megkeresse, személyére szabja. Mint ahogy, nem kell mindenkinek több diplomás "munkanélküli" legyen, mert a diploma nélküli JÓ szakember, mindenütt keresettebb.

Az élet nem ad semmit, "ingyen"!

Magunk kell tegyünk az életünk érdekében. Mint, ahogy az is igaz, hogy Krisztus feltétel nélkül szeret, de neked kell megtenni hozzá a szükséges lépéseket.

Nincs sült galamb!

A semmiből, csak semmi lesz!
A semmitől, csak semmivé válsz!

Mindenki, egyénileg, születésétől fogva gazdag!

Sokszor tesszük meg, haszontalannak, és elpocsékoltnak vélt tevékenységeinket.

De,.. .higgy abban, amit teszel!

Semmi sem véletlen!

Ne az időt nézd folyton, türelmetlenül! Az idő e nélkül is telik, a maga módján. Te pedig, tanuld a türelmet!

Belső - Béke

Haladj, lépésről- lépésre, napról- napra. Ott az a sok ősi bölcsességünk.

Lassú víz, partot mos!

Jó munkához, idő kell!

Adj hálát mindennek, és légy hálás mindenért.

Az Ember ettől emberi, és marad Ember!

Nem az eltelt idő számít, hanem a megtett út, és az úton feltárt, tanult, lelki gazdagság. Mint egy interaktív kincseket, és életeket gyűjtő játék. Amit megszereztél, és megtanultál, add tovább szeretettel! A fejlődésért. pl. a hangya is így sikeres - szívós túlélő, no meg jó néhány, szorgalmas nemzet.

Egy pár lépés a "színjátékhoz";

Légy mindenre nyitott, ami érdekes, és ami érdekel.

Nem kell feltétel nélkül elfogadd, és el hidd, amit hallasz, vagy olvasol.

Hallgass belső lényedre, mert ő tudja, mi számodra a való.

Nézz mindennek utána alaposan, mert adva vannak a buktatók.

Kommunikálj, mert akkor tisztul a félreértett szó.

Nem kell senkinek feltétlen megfelelj, csak légy hű önmagadhoz!

A többi jön, magadtól, de ez még korántsem a Paradicsom. Csak ösvény.

Az Út benned van!

Az Élet útja, a lélek útja is... Egyben.

Kedves Olvasó!

Ezen írásokkal nem okoskodóként rezgek, sem a Bölcs Bagoly címre nem törekszem. Teszem mindezt saját tanításomra is. Csak, egy vagyok a tanuló, színes, "Patkányfogó -k" közül.

Taníts, hogy Tanuljak!

A jó Pap is holtig tanul!

Tisztelettel!

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

ÉRZELMI VÁKUUM és ÉLETTÜKÖR

SOK SZERETETTEL
Ezen sorok, egyike a tulipános ládikám rekeszének, folyamatosan tisztuló lelki esszencia kivetülésemnek, és tanulásomnak! Olvasd, ha érdekel, értsd meg, ami neked kell!

Tisztelettel!

  

Emberi mivoltunk (mi voltunk) sokszínűségével adjuk világunk, sok színűségét.

Amint fenn, úgy lenn, és fordítva is.

A testünk, egy csodálatosan megalkotott, szerves rendszer. Alapjaira leegyszerűsítve, AGYunk a kapcsoló szekrény, SZÍVünk a motor, és vannak a többi kiegészítő-működtető rendszerek.

Spiritualitás szinten;

• LÉLEK- a tapasztalatokkal teli tisztuló, befolyásoló egység,
• SZÍV- az érzelmi vákuum
• AGYunk- az a két féltekévé osztott gondolkodó elme, amely irányít, és uralkodásra vágyik. Mint a teremtés kezdetén.

2 részre bomlott, ébredő tudat=

1.      Intelligencia

2.      Energia.

Lecke;

A szív, nem csak keringeti a rendszerhez szükséges "energiát", de érzelmi vákuum szerepet tölt be. Bevonzza mindazt a tanításunkhoz szükséges érzelmi energiahullámokat, amelyeken keresztül, tanuljuk a végletek kezelését, túlélését, és irányítását. pl. keserűséget - szeretetet, szerelmet- csalódást, vagy érzelmi halált!

Nekünk, a dolgunk megtanulni, ezt helyesen kezelni, és irányítani, de nem megtagadni!

A lélek tisztulásához szükséges energiavákuum az, ami lebontódva, általunk tisztítva, gazdagítja, és telíti a lelki esszenciát.

(A lélek, az Ember tulipános ládikája.)

Szokták mondani, "Minden agyban dől el"! ...Ez a lényeg.

Mindenség az Elme, az Univerzum mentális!

Mindent lehet, csak akarni kell!

Na, de vissza a Földre.

Az egyensúly megtartása az élet nagy próbatétele, és alap tanítása. Ezért, ha önmagaddal békében és egyensúlyban kerülsz, a világod is meghasonultan alakul.

Ha, a kis mikró ökonómiát megérted, akkor a makrót is. Ha, megérted, és használni tudod a leckét, akkor érted életed felépítését - miértjét.

Minden-mindennel összefügg! Az univerzum működési alapja mikró szinten bennünk, és körülöttünk van leképezve. Amint fenn úgy lenn, amint lenn úgy fenn, és kint+bent is.

Kis külvilágod, magad fedezed fel gyerekkorban, és alakítod egész életeden át. Ez a mi teremtési lehetőségünk. Mindenki, magából kiindultan. Ettől sokszínű és változatos, ez a világ.

A változatosság gyönyörködtet!

A szeretet, lelki gazdagságunk és erőnk. Mindenki a maga módján gyarapítja, vagy tékozolja vagyonát.

A szabad akarat működése, és működtetése behatároltan, szabályozva van.

Élhetsz úgy, ahogy akarsz, és akarhatsz úgy, ahogy hagyják!

A bölcs nem szegül szembe sorsával, hanem meghajolva, tisztelettel gazdagítja - formázza, színezi ki, ízlése, és tehetsége szerint.

Ember tervez, Isten végez! Jó, öreg, népi bölcsesség, és tanítás. Az élet iskolájában is rend a lelke mindennek. Vannak jó "gyerekek", de vannak rossz "gyerekek" is. Megvannak a határokat felügyelő "Őrök".

Amit a szem nem lát, még nem jelenti azt, hogy ott semmi nincsen!

Viszont, csak akkor lépnek közbe, ha a "jók" nem fegyelmezik a "rosszakat", vagy túl erőtlenek ahhoz, hogy megakadályozzák azt, ami kihat az ALKOTÁSRA.
Hiába vitatkozunk a végletekig ezen a síkon a jó, és rossz létéről, mert itt él, és éltetve van a dualitás. Ezen a síkon ez is tanítás!

Az élet kezdéshez szükséges elméletet a szülők, iskolák, és földi rendszerek alkotják. A gyakorlati részt, mindenki, saját bőrén kell megtapasztalja ahhoz, hogy megtanulja és alakítsa saját arculatára. Ahogy Isten saját képére formálta az Embernek nevezett teremtményét, úgy mi is, a saját életünket formáljuk, saját képünkre. 
Alkotunk, nemzünk. Alakítjuk az életünket. Alakítjuk, és fűzzük a körforgásunk láncszemeit. Ami az életünket tükrözi,... na, az a saját tükörképünk.

Tetszik, amit látsz?

A választ magadban megleled. Lehet, hogy nem fog tetszeni, de az is lehet- öntelten dőlsz hátra, hogy neked ez pont így felel meg.

A dolog pikantériája az, hogy mindkét lehetőség adva van.

Nagy az Isten állatkertje, és elég sokan vagyunk benne!

Isten(ek)nek ismert teremtmények, és Emberek terveznek, de az EGY teremtő adja ki, a működési engedélyeket! Teremthetjük saját kis szemétdombunkat, vagy alkotásainkat, de Ő adja a működési engedélyeket!

Istenünk egyik teremtő. Tanít, hogy tanulhassunk, és Ő is figyelve tanul, mert minden - mindennel összefügg!

EGY a fő-fő "mérnök"!

Mindenség az Elme, az Univerzum Mentális- Szellemi Összefogás

MÁJUS 6 reggel  5.30 órától- világ méretű és összhangú Meditáció, a szebb Jövőnkért és Földünkért!

Most értesültem egy nagyon nemes összefogás -felhívásról. Ilyet, régen a Jógik tettek(talán még ma is). Bízom benne, hogy ez a kezdeményezés meghozza mindazon tenni akaró emberek kedvét, akik szellemileg is képesek hatást gyakorolni a materialista korlátaink/gátjaink lebontása érdekében.

http://2012portal.blogspot.com/2012/04/normal-0-microsoftinternetexplorer4_24.html

Magyar változata 2 helyen is olvasható;

http://rejtelyekszigete33.blogspot.com/2012/05/vilag-felszabadulasanak-napja-2012majus.html
http://2012felemelkedes.blog.hu/2012/05/03/a_vilag_felszabadulasanak_napja_2012_majus_5

MINDENSÉG AZ ELME

AZ UNIVERZUM MENTÁLIS

EGYÜTT A FÖLDÜNKÉRT ÉS A JÖVŐNKÉRT

Amint fenn úgy lenn, amint lenn úgy fenn is!

ÚGY LEGYEN

ÁMEN

Jó tisztulást - tisztítást mindenkinek!

Múlt-Jelen és ami utána következik!

Visszatekintünk arra, ami életünk történelmévé vált. A tegnap történelem, a maga gazdag és változatos eseményeivel együtt.
Elmélkedünk, vajon útelágazásunk során hogy lett volna másként, a másik végen... vagy tovább? Persze ez mind elmélet, mert ami elmúlt annak történelme véges. Ami elmúlt, s ami volt, már úgy szép és úgy jó, ahogy volt.

Elmélkedni lehet!
Ábrándozni nem árt!
Tanulni, viszont mindig hasznos!

"Tanulj tinó, ökör lesz belőled!" ;)

A jelen a múltból építkezik.
Alapja az a soknak tűnő emberi idő, ami valójában csak egy pillanat a nagy Univerzum idejében. Gyerekként a világ közepe vagy! Felnőttként kezd egyre szűkebb lenni ez a képzeletbeli világ, míg végül rádöbbensz, csak egy csepp vagy a világ tengerében.

Azt tanítják a bölcsek; "Akkor éltél, ha hagytál magad után valamit!" Valamit, ami belőled van és rólad szól, vagy rád emlékeztet.
Ha bekerülsz egy város Kulturális Krónikájába, már tettél le valamit az asztalra.
Ha jót cselekedtél és segítettél, tovább élsz azokban, akikkel jótékonykodtál.
A szó elszáll, csak a tettek maradnak!

Segíts, hogy segíthessenek!
Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Aki kér mind kap, aki keres mind talál...

Vannak irányjelzők a sors útjain és rengeteg próbatétel a lélek számára! Mindig van választási lehetőség és mindig vannak kiskapuk még a sorsunk útján is.
A Mátrix előre megtervezett, rugalmas massza!
Vannak irányítók, vezetők és vezérek.
Vannak segítők, de az egyen-súly fenntartása érdekében, engedélyezve vannak a buktatók is.
Mindennek két pontja, két pólusa van!
Az Élet-inga kiinduló és végpontja ugyanazon a szinten van. Ami a köztes rész, az élet iskolájának szakasza. A lélek iskolája! Mindenki megéli, átéli, kisebb- nagyobb kilengésekkel. Kinek mekkorára szabatott az útja.

A születés Fájdalom.
A halál is Fájdalom! A kettő egy és ugyan azt tartogatja.

Az Élet, minden.
Minden, vagyis; öröm-bánat, keserűség-boldogság, szer-Elem-- fél-Elem, fiatalság-öregség és még sorolhatnám. Mindkét pólus jelen van benne.
Így teljes az élet! Közben fejlődik az ért-Elem.

A jövő pedig rejt-Elem.
Ami annyit jelent; meg vagyon írva, csak rejtve vagyon!

Amit a szem nem lát, az még nem jelenti azt, hogy ott semmi nincsen!!!!

Valamiből a jós/nők is meg kell éljenek!;)

A jövőben az a legszebb, hogy soha nem láthatod milyen meglepetések érnek!
A kitartás, szorgalom, bölcsesség bölcsője.

Az Elemek adottak bennünk, de végesek.
Tudni kell mikor, mire és hogy osszuk be energiáját!

Fiatalság, bolondság?

-          Nem, ha a fiatal elég bölcs ahhoz, hogy tudatosan élje meg és ki az Elemeket!

Az öregség bölcsesség?

-          Nem, ha úgy rohan végig útján, hogy nem lát, csak néz!

Ne csak nézz, láss is!
 Akkor Él-Tél,  ha láttál is! 
A születés az Él, az elmúlás a Tél!

Jó Egész-séget, Tiszta tudatot az ébredőknek!

In Memoriam Sándór Barna - 2012 - Edinának!

   Barni emlékére - az Ő Edinájának!

A TISZTA SZERELEM NEM ISMER HATÁROKAT

2012.03.15

  Sándor Barninak EGY földi éve, hogy fizikai LÉTE megszűnt. Az élet úgy hozta, hogy nem csak halálakor, de a megemlékezéskor is jelen lehettem. Fájdalmas percek ezek, hiába az ésszerűség, a racionalizmus.

     A reggeli megemlékező szertartás a zetelaki, Katolikus templom, egyik kis mellékhelységében kezdődött. Megérkezésünkkor még az idő is gyászolt és csöndesen könnyezett. A kis templomi helységbe belépve, a gyász gombócot formált torkomban. Szótlanul foglaltunk helyet a megemlékezésre összesereglett emberek között. Rengetegen gyűltek egybe. A helységbe már egyesek nem is fértek be.

A szertartást két egyházfi vezényelte. Számomra, ez a szertartás egyszerűségével lett nagyszerű, megható, és csodálatos. Szem szárazon nem maradt. A szívek belül zokogtak. A szertartás kezdetétől a végéig, lelki szemeim előtt lebegett Barnika, fehér ruhában, és széles vigyorral az arcán. Előttem már –már pimaszul vigyorgott. Boldog volt! Ez a látvány még erősebben hatott lelkemre, de ugyanakkor vigasztalt is, mert boldognak láttam!

Ilyen volt és látom, nem változott!

Szertartás végén, kilépve a templom ajtaján (nagy meglepetésünkre) gyönyörű pelyhekben hullt a hó. Még a levegő hőmérséklete is kellemes volt.

Kimentünk a sírhoz, leróni a tiszteletünket.

Némán álltunk sírod felett, zokogva.

Lassan elszivárgott a tömeg. A szokás tovább szólította az embereket. A szülőket a gyászolók megvendégelésére. Akinek dolga volt, dolga végeztére.

     A szülői házhoz érve, már nagy sürgés-forgás fogadott. Emberek jöttek csoportosan, és vetésforgóba adták át másoknak a helyet. Mindenki, csendben ráemlékezett. Ismét előkerültek az 1 évvel ezelőtti utolsó percek.

Egy fotelban ülve, némán, a gyász fátylába burkolódzva, távolról figyeltem, a szomszéd szobából kiszűrődő emlékeket. Igyekeztem láthatatlanná válni.

Figyelve az embereket, nem messze a mellettem lévő ágyra, menyasszonya, Edina és hozzátartozói ültek. A frissen összerendezett albumokban, Barnival közösen készült fotóikat nézegette.

Ő tudja, hogy szerelme vele van!

 Tudom, hogy érzi most is, csak a határ a fizikai lét és a másik sík közt, hatalmas, sötét, szakadék.

Amint végignézték a fotókat, már a vidám percek emlékeinek mosolya is megjelent az arcokon. Ekkor, hírtelen, erősödni kezdett bennem egy ismerős érzés. Éreztem, Barni jelenlétét. Közben szedelőzködni kezdett Edina, és hozzátartozói. Az érzés, és a hang egyre kínosabban erősödött bennem. Ismétlődött; - Mond el!- El kell mondanod neki! …..Vitázni próbáltam vele. Védekezni, hogy;

- Ugyan, hogy, és mit mondjak most, így 1 év után? Csak felzaklatom. Hülyének fog nézni! De csak nem hagyott békén, és tovább hajtott!

- Mindjárt elmegy. El kell mondanod!

Megadtam magam.

- Ha TE akarod?!

Megvártam illedelmesen, amíg elköszön a háziaktól, és a folyósón utána szóltam, nevén szólítva;
-          Edina, egy pillanatra, légy szíves.

Furán nézett rám. A tekintete hideg, és már-már elutasító volt. Mint aki megvet. Nem hagytam ennyibe. Belekezdtem.

- Ne haragudj, el kell mondanom neked valamit. Barni üzenni akart neked, de téged nem ismertelek. Én a mi rokon Edinánkat ismerem, pedig Ő rád gondolt. Nem tudtam akkor (*). Csak később értettem meg, hogy rólad van szó. De minden, amit tudnod kell, ott bent a szívedben tudod!

Az addigi hideg tekintetű szempár, a fájdalom könnyeivel telt meg.

Némán távozott.

Kimentem levegőzni. A fájdalom, és emlékek könnyei egy ideig nem engedték látni az arcokat. Lelkem ismét feldúlttá vált, az erőm elhagyott.

Ismét elöntöttek az egy évvel azelőtti érzelmi viharok. Ugyanakkor, elégedetlenséget érzékeltem. Barni nem épp ÍGY szerette volna átadni az üzenetet!

Jeleztem, tőlem ennyi tellett, és ez így van jól. Fölöslegesek a szavak, és hasztalanok, mert ezen már nem változtathatok. Mint ahogy akkor sem tudtam, amikor temetése után még egy napot, egy utolsó napot, fizikai testben érzékelhetett. Engem használhatott.

Az utolsó nap emléke (*)

 

2011.03.18  szombat este /Barni temetési szertartása után/. 

Kis laptopom fura hangot hallatott, mintha beszélni próbálna. Addig ilyet soha nem tett. Ekkor elviselhetetlen fájdalom hasított bele a bal halántékomba, és a jobb lábszáramba. Értettem. Barni volt ott. Bár látni nem láthattam, éreztem. Szóltam neki, hogy így nem segíthetek, de van annyira okos, hogy kitalál valamit. Szívesen segítek, amiben tudok!!!

Éreztem a feldúlt energiát.

Kértem nyugodjon le! Tanácsoltam, találja meg a lelki békéjét, mert ez nem vezet jóra, tudom.

Fáradt lettem.

Szóltam, próbáljon meg álmokon keresztül kommunikálni, mert én úgy jobban értem. Éreztem, hogy ért, és azt is, hogy még ott van velem a szobámban.

Leoltottam a lámpát. Mély álomba merültem.

Reggel 7.30 kor kipattantak a szemeim, a következő gondolatokkal;

- Beszélnem kell Edinával (furcsálltam is, miért a keresztlányommal, Edinával ?), Ferivel, Izoldával és Hunorral.

A gondolatok olyan erővel, és energiával tódultak a fejembe, hogy nem is emlékszem már mit is akartam. Azt éreztem viszont, hogy igyekeznem kell, mert fogy az időm! Közben folyamatosan olyan energiát éreztem, mint aki egy nap alatt akarja megváltani a világot, mert holnap már a nap nem kel fel.

Ez az utolsó napom.

Egyfolytában ez az érzés gyötört. Közben otthoni röplátogatásom utolsó napja volt, mivel épp készültem vissza, Pestre.

Vasárnap délelőtt, templomba igyekeztem. Az érzés csak nem hagyott alább, és tovább kínzott. Hajtott egy ösztönös erő, hogy írjak. A gépemtől alig bírtam elválni, majdnem lekéstem a templomozást. Templom után végleg búcsúzni kezdtem a barátnőmtől. Éreztem nem mondhatom ki azt, amit valójában érzek, átélek, mert nem tehetem. De ő hamar megértett, és nyugtatott.

Már erre az időre valóban lelki kínokat éltem meg. Az érzés nem szűnt, sőt, ellenkezőleg, felerősödött. Egyre erősebben éreztem, hogy nem fogok célba érni. Próbáltam magamat menteni, miközben spirituális kapaszkodókat, fogantyúkat kerestem. Írtam.

Kapaszkodtam az életemért.

Az érzés gyötört. Nem értettem, csak éreztem harcolnom kell önmagamért. Még láthassam a családomat, a gyerekeimet. Közben búcsúleveleket írtam azoknak, akiknek éreztem, hogy jeleznem kell. A gépemen folyamatosan leveleket írtam. Írnom kellett. Éreztem, mindent meg kell tennem az életemért.

Az idő, olyan gyorsan rohant, amit már rég nem.

Pillanatok alatt eljött az este. Mennem kellett a buszhoz.

 A kísértés még mindig nem hagyott alább.

Az utolsó percben, a buszmegállóban, észbe kaptam, hogy a kabala sálamat (elhunyt Édesapámét) otthon felejtettem, a szülői házban. Édesanyám velem volt kint a megállóba, s bár őt nem avattam be lelki harcomba, azt azért közöltem, hogy a sálamat otthagytam.

Átgondoltam, átértékeltem a helyzetet. Elkértem az Édesanyám sálját. Az is jó lesz. Ezzel a viharos lelki állapottal búcsúztunk el, és szálltam fel a Pestre tartó buszra.

Rengeteg utas volt, közöttük keresztlányom, és öcsém is. Egy ismerős nő mellé szólt a helyem.

Még meg se szusszantam, amikor ez a hölgy, aki nagy szóbőséggel megáldott, folyamatosan beszélni kezdett hozzám. Mesélni kezdte pesti kalandjait. Hiába szerettem volna egy pici lelki nyugalmat, még nem jött el az ideje. A legelső pihenőig folyamatosan mesélte a halálfélelmét, kalandjait.

Na, gondoltam, most itt is a halál az utastársam! Akkor már nekem tényleg annyi. Beletörődve hallgattam történeteit, és már semmi nem érdekelt.

Mikor megálltunk az első pihenőnél, egy kellemetlen, tudatlanságig részeg utassal a hátam mögött, csak annyit sóhajtottam; - Nem lehetne itt felejteni?

Aztán leszálltam. Beletörődve csöppet sem izgalommentes utamba, egy az Édesanyámtól elkóborolt kutyushoz hasonló kóborral vigasztalódtam. Megosztottam vele ennivalómat. Nekem, mind, úgy sem kell. Neki, viszont, senki nem adott a rengeteg, táplálkozó fiatal utas közül.

Vége lett a pihenő időnek, és az utasok kezdtek visszaszivárogni a buszra. Kellemetlen utasunk fizetés nélkül távozott a pihenő hely kávézójából, amiért a tulajdonos a buszsofőrnek panaszt tett. A sofőr, a kellemetlenkedő utasunkat letessékelte a buszról, de gondoskodott róla. Így megváltunk tőle.

A pihenő helyet elhagyva, a gyötrő halálérzés megszakadt. Elmaradt. Ott hagytam el, valahol, azon a helyen. Hatásköre megszűnt. Lelkileg felszabadultan folytathattam utam.

Kolozsváron kiürült a busz. A sok diák leszállt, és maradt elég hely ahhoz, hogy más helyre ülve, egymagam lehessek, a gondolataimmal.

Így már minden kellemetlen, és kényelmetlen helyzet/érzés megszűnt.

Pestre érve, kipihentem magam. Volt elég időm átgondolni, kielemezni a történteket. Mikor már kitisztultam, és érzelmileg befolyásmentessé váltam, akkor értettem meg, az EGÉSZ lényegét!

Eddig nem volt ilyen jellegű, intenzív élményben részem. Hasonlót éltem át, de annak nem volt köze a halálfélelemhez. Nem ismertem, nem tudtam, mi is történik velem. Mi zajlik le bennem, körülöttem.

Most már tudom!

Amikor Barninak felajánlottam, hogy segítek, azt nem tudhattuk egyikünk sem, hogy ehhez a segítséghez több ismeret kell részemről is, és részéről is. Ő, szegénykém próbálkozott velem megértetni a saját dolgait, de az én emlékeimen, ismereteimen keresztül ez a kapcsolat nem működhetett. Azaz, csak így működhetett. Nagyon sok mindent nem tudhattam róla, úgy ahogy ő sem rólam.

Nem voltunk kompatibilisek.
Az én emlékeim nem az ő emlékei! Az én ismereteim, nem az övéi! Viszont én voltam fogékony a jelenlétére. Ezen csúszott el a kommunikációnk.  Én a keresztlányomat, Edinát ismerem, ő viszont a szerelmével akart beszélni, üzenni, aki szintén Edina! A többi értelmet nyert, de befejezetlen lett. Most értettem meg, hogy Barni olyasmiket érzékelt a másik síkon, amit velünk tudatni akart! Volt rá egy nap lehetősége. De ez nem volt lehetséges, ilyen módon.

Szigorúak a szabályok, lét és nemlét között… és a határán is!!!

Ahogy lenn, úgy fenn, és fordítva.

 Én, az Ő Edináját nem ismertem.

Segíteni akartam neki, de magam sem tudtam milyen útón- módon. Csak annyit akartam, hogy minden áron segítsek! 

Senki nem tudja ép ésszel elfogadni, és bevenni, hogy egy fiatal 21 éves, életerős, célokkal teli, sikeres, energikus fiatal, ilyen tragikus hírtelenséggel, új élete szakaszának kapujából kell távozzon!

MIÉRT?

Ez nem helyes! Nem normális. Értelmetlen!

Ezért is segítettem.

Megértettem, hogy az utolsó nap érzete, az Övé volt. Az Ő, utolsó napja... ha, lehetett volna!

A tettre készsége, az a hatalmas erejű energia is az övé volt, ami bennem tombolt!

De az utolsó nap félelme, az életösztönömet beindította. Ez gyűrte le, zavarta meg azt, amit Ő akart, vagy próbált értésemre adni.

 Ő sem, és én sem voltunk ezekkel a helyzetekkel, SZABÁLYOKKAL tisztában.

De, most, egy év után, ki kellett mondjam a szerelmének, amit akkor átéltem, és megértettem.

Az én lelki harcom mind semmis ahhoz képest, amit ŐK átélnek.

EGYIK ezen a síkon, MÁSIK a másikon,… de mégis EGYÜTT!!!

A TISZTA SZERELEM VALÓBAN NEM ISMER HATÁROKAT

Mert amit a szem nem lát, még nem jelenti azt, hogy ott semmi nincs!

NO COMMENT

A SZERETET AZ AMIT BIRTOKOLNI SOHA NEM LEHET, DE BENNE ÉLNI NEMESEBB, MINT BÁRMILYEN ELKÉPZELT VAGY TEREMTETT ANYAGI FEDEZET!

Edda - Mester Tamás - Hazatérsz

Tanuljunk meg ÉLNI és MEGÉLNI az ÉLETET!

Azért vagyunk értelmes lények, hogy meg tudjuk különböztetni a jót, a rossztól.

  Meg kell tanulnunk mi a helyes és mi nem! Még akkor is, ha sokszor érezzük, nem így akartuk.

Mindenki hálátlan és mindenkinek van rossz időszaka.
Az életünket úgy kell leélnünk, hogy a legjobbat hozzuk ki abból, amink van.

Az ÉLETünk -ből.

A világunk ezért olyan amilyen, mert MI elfelejtettünk helyesen élni. Mi magunknak tettük ilyenné! Elfelejtettük az alapvető élet- szabályokat betartani és alkalmazni. pl.

· Örülni az életnek.

· A hangoknak,

· A fénynek,

· A levegőnek,

· A természetnek.

Minket azért teremtettek erre a csodaszép bolygóra, hogy tanuljunk meg ;

ÉLNI,

FEJLŐDNI,

EGYÜTTMŰKÖDNI!

ALKOTNI !!

 A következő fejlődési szakaszhoz felnőni.

De, sajnos nem ez történik.
 
Nagyon sokan még nem tudják, hogy ;

az Élet = MINDEN,

a halál = SEMMI.

Aki él megtanulja, hogy élni TUDNI kell. A tudáshoz, pedig sok ismeret, lecke jár. Az akadályok is az élet nagy tanításai. Le kell küzdeni, mert a küzdelem során tanulja meg az ember megkülönböztetni a jót- a rossztól.

Ha elbukunk, felállunk, és ismét elbukunk.
Bukdácsolva tanul meg a gyerek is járni és még sír is.

Az ember is Nagy gyerek, akinek meg kell tanulnia "járni".

Aki él mind tudja, hogy meg fog halni, de aki meghalt, már nem tud „semmit”.

Nem tudja élni az életet,

Csak halni, a halált.

Orianthi - Highly Strung ft. Steve Vai

Öt földrész - Szellemi kapocs

Földanya szenved. Mindenütt csak a fájdalom. 

Segíts, hogy segíthessünk,

Szeress, hogy szerethessünk,

Taníts, hogy taníthassunk élni!

 A tudat, tudatosan tudattalan.

A tudat alatti, A kódolt forrás!

Mindenség az Elme, az Univerzum Mentális!

Amint fenn, úgy lenn, amint lenn, akképpen fenn is!

A Hit hegyeket mozgat!

Aki kér, mind kap,

Aki keres, talál!

Zörgessetek és megnyittatik néktek!

Cél, s irány, mind Egy! De, nem mindegy!

Aki tudja, hallja,

Aki hallja, tegye, vagy ne tegye, de ne "csak" próbálja!

HIT

 SZERETET

 BOLDOGSÁG

 BÉKE

ÖSSZEFOGÁS

FELEMELKEDÉS

Minden okkal történik, mindennek oka van!

Minden mozgásban van.

Aminek kezdete van, vége is kell legyen!

Földanya a csodálatos otthonunk, de sokat szenvedett és szenved miattunk.

Teremtőnk jókedvében teremtett! Céllal és okkal.

Mi miért pusztítunk?
Nem élni akarunk vele és együtt?
Miért kell felélni, bedarálni, kivesézni, meggyötörni a végletekig?

A papírért, amiért fák millióit irtják?
A pénzért amiből, soha senkinek nem elég?
Aranyért, amiért mindig egymást tapodták?

Mi az ...Élet ?

Mi az... Érték?

A kutya is jó dolgában veszik meg!

NEM EZ A DOLGUNK!

A természet törvényeit kell tanulnunk és tanítanunk!

Ez a dolgunk, célunk és kötelességünk, ha élni akarunk!

Egy mindenkiért, mindenki Egyért - Földanyáért!

VISSZA A GYÖKEREKHEZ!