Közeledve eme évnek vége felé, azon töprengtem, mi is történ, úgy nagyvonalakban, kis életterem 344 napjában.
Volt min töprengjek!
Érdekes évet zárok, így magamból kiindulva. Ahogy mondani szokás, kaptam hideget-meleget, de nem eleget ahhoz, hogy kibillenjek 2008-tól tartó fizikai állapotomból.
A lelki réteg az, ami élménydús évet zár.
Év elején kaptam áldást. Átok vagy áldás? Szokták kérdezni egy-egy szokatlan helyzet, jelenség megélése során. Bennem is felmerült a kérdés és tépelődtem is rajta, mert úgy éreztem szalmaszálon egyensúlyozok.
Tudatosult bennem, hogy nekem kell eldöntenem, amit kaptam merre billenjen.
Értékeljem, valahogy jóra fordítva hasznosítsam, vagy gondolkodás nélkül hagyjam magam belezuhanni, az elbűvölő "feneketlen, sötét mélységbe"? Most már bevallom, majdnem zuhantam. De csak majdnem!
Álmaimnak célja volt.
Világot átfogó, többrétű.
Fizikai, szellemi és lelki.
ÉV ELEJÉN;
Végigmasírozott rajtam 3 tarantulla és 1 fekete özvegy. Nem bántottak.
Egy szelíd gepárdot és az élet tavából kivett holdfényű, kétéltű, intelligens halat ,két halálangyal tartott.
Halál és változások kezdete.
Láttam a teremtés tervét és sejtelmes befejezését. A Földet tartó Teremtő arany kezet, a "magokat" szétszóró négy angyalt, a fehér szívet, mint szent lelket, de a többit elutasítottam.
Ez volt a próba.
ÉV KÖZBEN; csodaszép, fehér
pegazus érkezett, de ragyogó lovasát, tisztán, nem láthattam. Felülhettem a csodálatos teremtmény hátára, de rájöttem, hogy gyerekkoromban elvesztettem lovagló képességemet. Csalódottan és fájó szívvel szálltam le hátáról. Ő leereszkedett hozzám és jobb szárnyával óvón betakart. Csodaszép teremtmény. Csodálatos, tiszta szeretet érzést kaptam!
Az ihlet, pegazus szárnyon érkezett.
ÉV VÉGÉRE jutott egyiptomi álmom;
a bebalzsamozott Bastet és testében rejtőző kis, ravasz kígyófival a Djed (oszlop ) állványon, egy palota folyosójának sarkában. Lent a sötét kriptában hatalmas, sárga, bölcs, óriáskígyó királynővel találkoztam, akit megszólítottam és akivel farkasszemet néztem. Pofámba bámulva lelkembe nézett, de ártani nem akart nekem. Jobb kezemben kétpengéjű kard volt és páncélmellény fedte testem. Tudtam, engem nem bánthat.
(Ez utóbbi álom, mivel ez a frissebb, még dolgoztat.)
Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy ebben a földi életemben, soha nem jártam Egyiptomban! Még a környékén sem, de még egy kiállításon sem, (
ezzel nem dicsekszem) ami esetleg megihlette volna álmomat! Az álom óta viszont, folyamatosan keresem, az erre irányuló írásokat, oldalakat, tanulmányokat.
Minden álombeli utazás egy -egy fejezet volt lelki életemben. Egyesek lezártak valamit, mások viszont kinyitottak újabb rejtélyeket. Igyekeztem, amennyire tudtam, megérteni és tenni, amit tennem kellett.
Év elején és év vége felé olyan "
utolsó" két napot éltem meg, ami kimondhatatlan, lelki fájdalommal járt.
Hogy miért?
Mert voltam annyira tapasztalatlan, felelőtlen és naiv, hogy lelkemet kiszolgáltatottá tettem.
Túléltem,.... mert segített a tiszta
HIT és
SZERETET.
Megtanultam a leckét.
ÖSSZEFOGLALVA
Ebben az évben nagyon sok spirituális élményben volt részem, pedig sem teret, sem helyet nem váltottam.
Kértem, amit kértem.
Volt ami megadatott, de maradt, ami még nem.
Sok volt, ami sok és volt pár sokk!
TISZTA TUDATOT
LELKI BÉKÉT
FELEMELKEDÉST
mindenkinek!
HIT - SZERETET - BÉKE
ZÁRSZÓKÉNT
Egy régi, de szép dalszöveggel köszönök meg minden kedves figyelmet azoknak, akik "érdekesnek" találták elmélkedéseimet.
SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK
E SZÓ A LEGSZEBB KINCS!
ENNÉL SZEBB SZÓ, HOGY SZERETET
A NAGY VILÁGON NINCS
AZ ÉLET ÚGY IS TOVASZÁLL
A SÍR MAGÁBA ZÁR
SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK
MERT MINDEN PERCÉRT KÁR
BOLDOG, BÉKÉS, SZERETETTELJES KARÁCSONYT
